A Boltberendező sztori

b_sztori

A Boltberendező sztori

Hétfőn azzal kezdtem a hírlevelet, hogy "Igen, bizony. holnap vége." Mert valóban így van. Egy fejezet lezárul a Boltberendező életében. Szerencsére csak egy kisebb fejezet. De hogyan jutottunk el idáig? Elmesélem, ha van pár perced.

Kezdjük a legelején!

Lehet, hogy egy ideje már követed a Boltberendezőt, vagy az is előfordulhat, hogy csak most bukkantál az oldalra. Bárhogy is, nem biztos, hogy eljutottál oda vagy olvastad már a bemutatkozó oldalt, ahol kicsit többet megtudhatsz rólam és a Boltberendezőről, illetve arról, hogy miért is olyan fontos számomra ez a vállalkozás, na és persze, hogy miért pont a boltberendezés?

Ha kiváncsi vagy, íme a rövidített története. Fogj egy kávét! ;)

[2003] A gimi végén, mint sok más diáknak nekem is döntenem kellett, hogy akkor hogyan tovább? Melyik főiskola vagy egyetem legyen, ahova jelentkezem? Átlapoztam a felvi könyvet és őszintén, csak egyetlen szak tetszett, a mozgókép-tudományi. Ez is főleg azért, mert imádtam a rajzfilmeket és érdekelt a filmezés is. Aztán megláttam a szak mellett feltüntetett létszámkeretet: 8 fő.. és egyből tudtam, hogy sajnos erről lecsúsztam. Ahhoz, hogy ide bejusson az ember, az elmúlt 7 év során, a mindennapos kosárlabda edzések és hétvégi meccsek helyett bizony rajzolnom kellett volna és megszállottan kísérletezni film készítéssel. 

Ok, ha ez sztornó, akkor nézzük mi jöhet még szóba?

Mi az a szakma ami kreatív ugyanakkor lehet vele pénzt is keresni?

Igen, nálam akkor, ezek voltak a kritériumok. Itt szinte azonnal be is ugrott pár kedvenc filmem és persze a Melrose Place (amiben Amandát ugyan ki nem állhattam), de mindig is irigykedtem a munkájára. Reklám szakma, ez az ami kell nekem! Ott még akár a filmekhez is visszakanyarodhatok kicsit. 

Páran próbáltak lebeszélni, hogy az nem nekem való, mert az "olyan nyomulós" én meg inkább introvertált alkat vagyok. Ugyanakkor  meglehetősen önfejű és makacs is, ezért ha valaki azt mondja, hogy azt ne és ne úgy, akkor csak azért is.

Sikerült első helyen bejutnom az akkori híres "reklámképzőbe" a külkerre. Imádtam minden percét. Főleg a gyakorlati órákat.

[2006] A főiskola után egy nyarat Amerikában dolgoztam, az őszt pedig Németországban töltöttem, ösztöndíjjal. Határozott elképzeléseim voltak a karrieremet illetően.  Téltől már a legnagyobb magyar reklámügynökségnél dolgoztam. Nagyon szerettem azt is! Azonban másfél év után valahogy mégis azt éreztem, hogy megálltam. Nem jutok előbbre. Valamit tennem kellett, hát változtattam. Eredeti elképzeléseim szerint Angliába vettem volna az irányt, de a tervezett indulás előtti héten még mindig nem bírtam rávenni magam, hogy megvegyem a repjegyem. A külföldre költözés módosult.

[2008] A következő állomás pedig Bécs lett. Ott egy kisebb, de igazán nagy ügyfelekkel dolgozó reklámügynökségnél folytattam a pályafutásomat. Az elején egyedül voltam, mint a kisujjam, de nagyon élveztem az új életem. Aztán mire pont kezdtem volna beilleszkedni a munkahelyemre és a helyi kosárcsapatba is, az élet új labdát dobott. Ráadásul ezzel egy időben lejárt az osztrák munkavállalói engedélyem is, (bizony, akkor még így mentek a dolgok) és bár a cég szerette volna, ha maradok én ezt jelnek tekintettem. Így kerültem Bécsből Pécsre.

Mi köze a reklámoknak az ingatlanokhoz?

[2009] Semmi. Legalább is akkor még azt hittem. Mivel jött egy újabb város, jött egy új kihívás is. Addigra már nem csak a reklám szakma érdekelt nagyon, de az ingatlanok világa is. Lakberendezés, értékesítés minden, ami ezzel jár. Mivel a helyzet adta magát, hát éltem vele és amennyit pár hónap alatt csak lehetett megtanultam ez utóbbi üzletágról is, a legnagyobb hazai ingatlanos cég munkatársaként.

Mire kezdett összeállni a kép, a mit és hogyan, hát nem megint újabb fordulat következett?! Így megy ez egy kosaras családban. De én cseppet sem bántam. Arra viszont rájöttem, hogy jobb lesz, ha előbb utóbb olyan munkát választok, ami mobil. Mindenhova velem jöhet és nem kell elszakadnom tőle. 

Az első saját vállalkozásom: online dekor bolt

[2010] Amikor legújabb otthonunkba egyedi, általam tervezett falmatricát szerettem volna rendelni, hogy kicsit barátságosabbá tegyem a teret, és alig találtam olyan üzletet, ahol ennek elkészítésében tudnak segíteni, egy kis piackutatás után úgy döntöttem, ez lesz az. Hiszen nem kell hozzá más, csak egy laptop, fólia vágó plotter és minőségi alapanyagok. Szóval belevágtam és saját tervezésű, minimál stílusú falmatricákat (illetve későbbiekben dekortapaszokat is) árusítottam webshopomból. Akkoriban mindkét termék nagyon újnak számított a hazai piacon. Azonban 2-3 év után ugrásszerűen megnőtt a konkurensek száma. Ráadásul egy új költözés következtében, teljesen véletlenül, ismét Ausztriában kezdtem dolgozni.

Képernyőfotó 2017-08-08 - 14.25.03

Mi lenne, ha nem mi választanánk szakmát, hanem ő minket?

[2011] Legújabb munkahelyemnek, ami a mai napig is megvan, semmi köze sincs sem a kreatív világhoz, sem boltokhoz, sem ingatlanokhoz. Sokkal hivatalosabb annál. De furcsa módon mégis a szívemhez nőtt. Azért, hogy igazán hasznos és jó munkatárs legyek, arra gondoltam nem ártana még tovább fejleszteni a német tudásom, így beiratkoztam egy osztrák egyetemre. Hogy valamennyire a marketing világában maradhassak piackutatás és vásárlói szokások mester szakot választottam. És milyen jól tettem. Itt, ha lehet, még a magyar főiskolánál is több gyakorlati óránk volt. És volt egy projekt, ami kitűnt mind közül a STORE CHECK.

Már akkoriban gondolkodtam rajta, hogy vajon kis hazánkban miért nem foglalkozik ezzel senki? Miért nem fontos a kisboltoknak, hogy milyen a kirakat, vagy hogy mennyire igényesen vannak kihelyezve a termékek? Pedig akkora lehetőség van az eladásösztönző boltberendezésben. Olyan nagy benne a potenciál, mégis alig használja valaki (tudatosan). És ahogy a szakdolgozatomat kezdtem írni, rá kellett döbbennem, hogy valóban, szinte semmilyen szakirodalom nincs itthon a témában.

[2014] Na de mire megkaptam az új diplomám, volt egy biztos alkalmazotti viszonyom, vezettem a saját falmatarica webshopom, ráadásul úton volt első kisfiam is. 

Újra át kellett értékelnem a dolgokat. Dekortapaszokat eddigre már a drogériákban is lehetett kapni és a falmatricák sem számítottak már újdonságnak. Mivel a gyártás mellett már nem maradt minőségi időm a marketingre, szép lassan elengedtem a saját online üzletemet.

Persze pár hónap elteltével ismét hiányozni kezdett a kreatív vonal. Már épp gondolkodni kezdtem, hogy mi tévő legyek, amikor egy német kiadó megkeresett, hogy a pop up boltok berendezéséről és ennek a vásárlókra gyakorolt hatásáról szóló angol szakdolgozatom, felkeltette az érdeklődésüket. Hamar megegyeztünk, a könyvet kiadták és ezzel el is dőlt, hogy mi lesz az új irány amerre indulni szeretnék.

Téged hogyan talált meg az üzleted? Meséld el a történeted, alul kommentben, vagy a Facebook csoportunkban! Nagyon kíváncsi vagyok!

Tervek nélkül vagy túl sok tervvel?

Kezdetben nem igazán tudtam, hogy mi is a célom, mit szeretnék a Boltberendezővel. Csak a nevében voltam teljesen biztos :) Mivel számításaim szerint, az átlagnál több tudással rendelkeztem a stratégiailag jól átgondolt és kreatív üzletberendezésről és ennek hatásáról  a vásárlókra és a profitra, hát megpróbáltam tenni, amit amúgy is már vagy 15éves korom óta tettem: blogot írtam a témában. 

A blog.hu volt a kezdő felületem, ami jó választásnak bizonyult, mert a blog hamar népszerű lett. Az index2-n több mint 60%át emelték ki a posztoknak. A cikkek rövidebbek voltak és inkább inspirációs jellegűek. Idővel azonban szerettem volna összefoglalni a tudásomat és komplett rendszerben átnyújtani az érdeklődőknek. Ezért szép lassan létrehoztam egy önálló weboldalt is, és előbb e-könyveket majd online tanfolyamot írtam és állítottam össze. Azért csak szép lassan, mert időközben annyi lehetőség és irány nyílt meg előttem, ahogy egyre több ember talált rá a blogra, hogy nem igazán tudtam, hogy melyiket is válasszam. Szívem szerint mindet! 

[2015] Kaptunk megkereséseket, felkéréseket üzletberendezés tervezésre, kivitelezésre. (Ekkor már tudtam, hogy nem leszek elég én magam. Szükségem lenne segítőkre, egy kis csapatra.) Aztán ott volt az én szívügyem a pop up boltok is. Nem hiába írtam erről életem első könyvét. Harmadrészt pedig, ami szintén kapcsolódhatna a boltberendezéshez és amiben ezidáig a legtöbb gyakorlati tapasztalatom volt a vásárok, piacok, standállítás, ennek marketingje. (A falmatrica webshoppal rendszeres kiállítói/eladói voltunk design piacoknak.) Végül pedig ott volt egy teljesen új irány és trend, amit nem lehetett nem észrevenni: rengeteg kisbolt nem rendelkezik online jelenléttel és ezzel hatalmas lehetőséget hagynak ki. Erre is kellene, lehetne reagálnunk és illene is a profilba.

[2016] Tavaly rengeteg energiát fektettem abba, hogy megálljon és működhessen ez a 4 pillér: üzletberendezés, online oktatás, pop up boltok/vásárok és a webboltberendezés is. De persze idővel rá kellett jönnöm, hogy amíg van egy másik állásom (ha csak rész munkaidős is) és van egy örökmozgó kisfiam, ráadásul úton van a második is és a mi családunk amúgy sem áll meg egy percre sem, addig ez így nem tud működni.

Eljött az egyszerűsítés ideje.

[2017] A kezdetek óta folyamatosan képzem magam a témában, számos tréninget elvégeztem már, és olvasok, kutatok, gyakorlok. Az utóbbi időben viszont, nem csak az üzletberendezés, de a vállalkozás vezetés terén is elkezdtem képezni magam. Ez eredményezte azt is, hogy a reagálva a ti igényeitekre, illetve figyelembe véve a saját céljaimat (erősségeimet és lehetőségeimet) eljött az ideje, hogy visszatérjek az alapokhoz.

  • Az üzletberendezés tervezés előtérben marad, mert nagyon szeretem a folyamatot. Hiszem, hogy egy jól átgondolt, és kitalált, ötletes kirakat és bolt belső rengeteget lendít egy üzlet forgalmán és sikerén.

Viszont a beérkező nagy számú megkeresések miatt, létrehoztunk egy új aloldalt: az Üzletberendezőket. Abban az esetben, ha kapacitáshiány miatt nem tudunk mi személyesen rendelkezésre állni, ezen portálon találhattok ügyes, szabadúszó kreatívokat (lakberendező, grafikus, fotós, kirakatrendező, dekoratőr), akik a  boltberendezéssel kapcsolatos számos feladatban segíteni tudnak.

  • A fókusz, mint ahogy kezdetben is volt, a tudás átadásra kerül. Mert végső soron az a fő célom, hogy minél több szép és jól működő, vevőbarát bolt működjön kis hazánkban. 

És ezért is frissítem a legjobb tudásom szerint, a szeptemberben újrainduló, népszerű online tanfolyamunkat, mely lépésről lépésre segít majd, hogy járókelőkből, nézelődőkből törzsvásárlót faragj. 

Hát itt tartunk ma. Tudom, nem egy rövid történet, és hidd el, ez csak a kivonata, de úgy érzem ezek az apró mozzanatok mind hozzájárultak ahhoz, hogy idáig jutott ez a mikro vállalkozás. Nagyon örülök, hogy rám talált ez a lehetőség. És annak is örülök, hogy Te rámtaláltál! Szerencsés vagyok, mert azzal foglalkozhatok, ami igazán érdekel. Ami hajt mindennap. Ami tanulásra késztet és ami rávesz, hogy olykor még akár este is "dolgozzak", ahogy épp most is teszem, ha egy projekt azt kívánja.

Kérdésed vagy hozzáfűznivalód lenne? Írd meg bátran kommentben!

 

Online tanfolyam

HAMAROSAN

Posted in Bolti Marketing, Üzletberendezés and tagged .

2 Comments

  1. Kedves Laura!

    Először is nagyon örülök az oldaladnak! Inspiráló és érdekes! Jó, hogy van.
    Írtad, hogy érdekel más története is.
    Elgondolkodtam az enyémen….

    Én is azok közé a kismamák közé tartoztam akik, ha úgy tetszik, ki akartak törni a szürke hétköznapokból. Hiszen valljuk be, a gyerekek utáni mindennapi teendők mellett többen vágyunk másban is kiteljesedni. Legalábbis én így éreztem miután harmadik gyermekünk megszületett.
    Olyan nagy volt bennem a tett vágy, a dolgozni akarás, hogy nagyon sok mindenbe belevágtam.
    Állandóan állások után néztem. Lehettem volna recepciós, voltam pultos egy étteremben, még takarítónak is elszegődtem volna egy hotelbe… Úgy éreztem, mindegy mi, csak valami jöjjön ami kimozdít.

    Ekkor elgondolkoztam, hogy mi az amim van, és, hogy mi az álmom. Talán inkább azokra fókuszálva és felhasználva többre is hivatott lehetnék.
    Dolgoztam egy neves porcelán boltban ahol irigykedve néztem a nemzetközi dekoratőrök munkáját egy-egy szezonváltáskor. De jó lehetne ha én is egyszer….és egy konyhastúdióban is voltam tervező. Van egy lakberendezői végzettségem és beszélek angolul. Igen. A gyerekek előtt voltak ezekkel is terveim. De most valahogy elkerültek az ilyen lehetőségek.

    Itthon gyártogattam a kis koszorúimat, mindig is kreatívkodtam, amit nagy büszkén meg is osztottam az oldalamon.
    Egyszer aztán egy szép, de elég depis napon, a kanapén ültem és pont azért imádkoztam, hogy had találjam meg végre az utamat, amikor csöngött a telefon, és egy régi barát arra kért, segítsek neki egy esküvőn dekorálni.
    Azóta is nagyon hálás vagyok ezért a lehetőségért! Ez elindított valamit.

    Elvégeztem egy virágkötő tanfolyamot. Elmentem virágboltokba dolgozni részmunkaidőben, hogy tapasztalatot szerezhessek. Esküvőkön is dekorálhattam.

    Aztán megint megcsörrent a telefon. És megint a legjobb időben. A régi, porcelánokat gyártó céghez beadott önéletrajzomat dekoratőr pozícióra újra elővették és meghívtak egy beszélgetésre. Felkínáltak egy nemzetközi dekoratőr állást amit elfogadtam….naná…
    Így egy nappal a főállású anyasági státuszom megszűnése után már vállalkozó lehettem.
    Azóta dekorálok virágboltokban, esküvőkön, dolgozhatom visual merchandiserként külföldön és üzletbelsőket tervezhetek.
    Én osztom be az időmet, tervezem az utakat de legtöbbet a támogató családi háttérnek köszönhetek!

    Még egy titkos álmom van. Egy saját virágbolt! Talán egyszer ez is valóra válhat ha kitartó vagyok és a “Fentiek” is úgy akarják.

    Ez az én történetem :)

    • Kedves EszterAnna,

      köszönöm, hogy elmesélted, nagyon örültem neki, mert tényleg kíváncsi vagyok! :)

      Úgy tűnik, talán nem vagyok egyedül ezzel az érzéssel: igaz, hogy kellett az a sok korábbi “fázis” a gyerekek és az előző munkahelyek, hogy aztán a helyére kerüljön minden?! :)

      És milyen furcsa, egy perccel a te üzeneted előtt, egy másik bejegyzés alatt, pont egy virágbolt tulajdonos írt nekem. Talán ez sem véletlen egybeesés ;)

      Csodaszépek a munkáid! Sok-sok újabb megkeresést kívánok!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.